Áll a bál a Der Spiegel házatáján. Anélkül, hogy itt részletesen
elmeséljük a történetet, méricskéljük a tulajdonviszonyokat, legyen
elég, hogy a megboldogult lapalapító, tulajdonos, főszerkesztő
Augstein még életében szétosztotta a vagyonát: negyedét eladta
Gruner+Jahr-nak, a legnagyobb német magazinkiadónak, felét a
Spiegel Verlag dolgozóinak adta és a negyedét megtartotta. Halála
után további fél-fél százalékot hagyott a G+J-re, az eredeti
megállapodásnak megfelelően és a dolgozói Mitarbeiter KG-nak, az
örökösöknek is maradt 24 %, de azzal nem tudnak beleszólni a cég
életébe. Eddig pompás. Amire talán maga sem számított az az, hogy
az 50,5 %-os Mitarbeiter KG. (nevezzük szövetkezetnek) átvette a
hatalmat. Először kb. két évvel ezelőtt elbocsátotta a neves kiadói
igazgatót, és behivott egy fiatal embert e posztra. Aki elkezdett
"rendet csinálni". Ennek során nem hosszabbította meg a
főszerkesztő: Aust szerződését, és hihetetlen amatőrizmussal
kezdett el főszerkesztőt keresni, amin egész Németország röhögött.
Mindez a Der Spiegelnél, Németország, de talán a világ egyik
legtekintélyesebb hírmagazinjánál történt! Most a fiatal menedzser
kerül lapátra, ha igazak a pletykák. Ennyit a
brandépítésről....
Mindez azért érdekes, mert a világban és nálunk is kergetik azt az
illúziót, hogy a szerkesztők, újságírók, mint különlegesen emberek,
szerkesszenek lapot a saját szájízűk szerint és ennek talán a
"szövetkezet" lenne a legjobb formája. (Le Monde, HVG, Népszabadság
- hogy csak néhány kisérletező példát említsünk.) Le a tulajdonosi,
befektetői zsarnoksággal! Ők csak "pénzjegy nyomdának" tekintik a
szellemi műhely termékét - így az érvelés. Az újságírók így
tudathasadásos állapotba kerülnek: alkalmazottak és tulajdonosok
egyszemélyben. Ami jó az egyiknek, rossz a másiknak. Optimum nincs.
Aust szigorú volt, diktátor - állítják sokan. Az egyre élesedő
versenyben viszont az elmúlt években is nőtt a lap példányszáma.
Anyagilag is rendkívül sikeres volt a cég, bőségesen fizetett
osztalékot. A munkatárs-tulajdonosoknak is.
A "szövetkezet" viszont azt hitte, hogy "besserwisser", ő mindent
jobban tud, majd megmutatja... Megmutatta. Káosz a következmény.
Mert jó, ha az általa megválasztott főszerkesztő haver, ha az
ügyvezető neki gazsulál. Amikor majd megcsappan az osztalék, akkor
talán már késő lesz mindezen elgondolkodni.
Elgondolkodni azon, hogy jobb a diktatúra a szerkesztőségben, mint
anarchia az egész cégnél. Jobb, ha a szerkesztőségtől független
tulajdonos méricskéli, mi a jó a kiadónak, mert az mindig jó a
szerkesztőségnek is. Ilyen egyszerű a tanulsága a Der Spiegel
elmúlt két-három évi vesszőfutásának.
