Már 6 éve tart Caroline pere egy német pletyka magazinnal szemben. A hercegnő vádja: férjével lefotózták és Caroline engedélye nélkül tették közé. Arról nincs szó, hogy intim helyzetben fotózták volna le. A per a német médiavilágot régóta lázban tartja: ha a lap veszít, akkor a precedens alapján bárki perelheti a lapokat a lesipuskás fotókért. Egy szakma, a paparazziaké (szegény Fellini forog a sírjában. Lásd: Édes élet) meghal, a példányszámok csökkennek, stb. A hercegnő most újabb bírósági fordulóban veszített.
A Bloomberg gazdasági hírügynökség vette át egy piackutató jelentését: " Az Egyesült Államokban az online hirdetési költés túlszárnyalta a sajtóban elköltött hirdetési összegeket." A cím megint potatlan. A szövegből ugyanis az derül ki, hogy a tévében, rádióban és mozikban elköltött pénzt szárnyalta túl az online költés. Ez még nagyobb eredmény! (Implicite: a sajtóban elköltöttet is meghaladták, persze.) Ma már a marketing költéseiknek 26 százalékát a vállalatok onlinera költik. (Tévére, stb. 24 %-ot.)
"A halálomról szóló pletykák meglehetősen túlzóak" mondta Paul McCartney 1969-ben. A Microsoft első embere , Ballmer, most azt jövendölte, hogy tíz éven belül nem lesz nyomtatott napilap. A kijelentés meglehetősen túlzó.
Nyugatról hideg szelek fújnak. Idehaza a megérkező szél forgószéllé erősödik. Brüsszel újabb hirdetés-ellenes rendelkezéseken töri a fejét. Pl. a gépjárművek hirdetéseiben legalább 20 % felületen, egy ötődnyi időben meg kell adni, mennyi a gépkocsi CO2 kibocsátása. Az autós hirdetők közölték: akkor átmennek BTL-be. Szép...
Legyen szabad hozzászólni e nem éppen épületes vitához. 3 szempont adódik.
Bocsánat a hosszú címért. De ez a lényeg. Miért?
Ma minden szerkesztő ezt szajkózza: rövidebben, rövidebben,
rövidebben. Az újságíró meg tömörít, de inkább herél. A végső
eredmény: kilúgozott, nem adatolt, nem bizonyított tartalom. S a
tömény unalom. Az unalmas szöveg meg mindig hosszú.
A napokban Bécsben a legsikeresebb (mindenféle címmel kitüntetett)
újságok képviselői találkoztak. A téma, persze, mi más: az újság
halála. Nézzük meg, mit tett a barcelonai "el Periodico", a 3.
legnagyobb példányszámú napilap az unalom elkergetésére.
A szerkesztő szándéka: miután egyre kevesebben mennek el szavazni,
ezért a következőképpen bíztatták olvasóikat a szavazásra a lap
első oldalán. A példák elgondolkoztatók magyar szemmel. Érdemes
összehasonlítani a hazai politikai napilapok első oldalait az
alábbi példákkal!
Áll a bál a Der Spiegel házatáján. Anélkül, hogy itt részletesen
elmeséljük a történetet, méricskéljük a tulajdonviszonyokat, legyen
elég, hogy a megboldogult lapalapító, tulajdonos, főszerkesztő
Augstein még életében szétosztotta a vagyonát: negyedét eladta
Gruner+Jahr-nak, a legnagyobb német magazinkiadónak, felét a
Spiegel Verlag dolgozóinak adta és a negyedét megtartotta. Halála
után további fél-fél százalékot hagyott a G+J-re, az eredeti
megállapodásnak megfelelően és a dolgozói Mitarbeiter KG-nak, az
örökösöknek is maradt 24 %, de azzal nem tudnak beleszólni a cég
életébe. Eddig pompás. Amire talán maga sem számított az az, hogy
az 50,5 %-os Mitarbeiter KG. (nevezzük szövetkezetnek) átvette a
hatalmat. Először kb. két évvel ezelőtt elbocsátotta a neves kiadói
igazgatót, és behivott egy fiatal embert e posztra. Aki elkezdett
"rendet csinálni". Ennek során nem hosszabbította meg a
főszerkesztő: Aust szerződését, és hihetetlen amatőrizmussal
kezdett el főszerkesztőt keresni, amin egész Németország röhögött.
Mindez a Der Spiegelnél, Németország, de talán a világ egyik
legtekintélyesebb hírmagazinjánál történt! Most a fiatal menedzser
kerül lapátra, ha igazak a pletykák. Ennyit a
brandépítésről....
Mindez azért érdekes, mert a világban és nálunk is kergetik azt az
illúziót, hogy a szerkesztők, újságírók, mint különlegesen emberek,
szerkesszenek lapot a saját szájízűk szerint és ennek talán a
"szövetkezet" lenne a legjobb formája. (Le Monde, HVG, Népszabadság
- hogy csak néhány kisérletező példát említsünk.) Le a tulajdonosi,
befektetői zsarnoksággal! Ők csak "pénzjegy nyomdának" tekintik a
szellemi műhely termékét - így az érvelés. Az újságírók így
tudathasadásos állapotba kerülnek: alkalmazottak és tulajdonosok
egyszemélyben. Ami jó az egyiknek, rossz a másiknak. Optimum nincs.
Aust szigorú volt, diktátor - állítják sokan. Az egyre élesedő
versenyben viszont az elmúlt években is nőtt a lap példányszáma.
Anyagilag is rendkívül sikeres volt a cég, bőségesen fizetett
osztalékot. A munkatárs-tulajdonosoknak is.
A "szövetkezet" viszont azt hitte, hogy "besserwisser", ő mindent
jobban tud, majd megmutatja... Megmutatta. Káosz a következmény.
Mert jó, ha az általa megválasztott főszerkesztő haver, ha az
ügyvezető neki gazsulál. Amikor majd megcsappan az osztalék, akkor
talán már késő lesz mindezen elgondolkodni.
Elgondolkodni azon, hogy jobb a diktatúra a szerkesztőségben, mint
anarchia az egész cégnél. Jobb, ha a szerkesztőségtől független
tulajdonos méricskéli, mi a jó a kiadónak, mert az mindig jó a
szerkesztőségnek is. Ilyen egyszerű a tanulsága a Der Spiegel
elmúlt két-három évi vesszőfutásának.
Vissza-visszatérő téma a lapkiadók körében: hogyan tudnák a médiavásárlókban erősebben tudatosítani: a "print sells", vagyis a nyomtatott hirdetés hatékony.
Néhány sor a szegedi fellépéshez. A HVG rendre bemutatja az egyetemi városokban a híres címlapjainak válogatását. Tuti siker. Főként, ha mint most Szegeden, az elmúlt néhány év kapott hangsúlyos szerepet a válogatásban, és a múltból csak olyant mutattak be, amely a mai egyetemi polgároknak is érthető.
Szegény Kreatív! Mármint a magazin. Időről időre elemzi a lappiacot. Megannyi hibával, elírással, s főként helytelen szemlélettel.
Szakmai körökben máris felhördülést váltott ki a Marketing és Média 50-es listája a legbefolyásosabbakról. Nem beszélve arról a szépséghibáról, hogy a zsüri egy harmada betette magát a listára, az elveken is van mit rágódni.
A napokban kezembe került egy tanulmány. A szerzők összeállítottak egy táblázatot napilapok internetes, lapeladásból illetve a hirdetésből származó bevételéről. (2007-ről még csak az internetről vannak adatok,ezért a 2006-os adatokat hasonlítjuk össze.)
Friss hozzászólások
Miklós Breitner - több éve
Judit,az újságírók gazemberek? Tényleg nincs becsületük? Soknak valóban nincs, de mindenki? Azt hiszem erről írok egy postot. G.G., teljes a zűrzavar. Teljesen igazad van. Írni szabad, fényképezni nem, vagy csak módjával. De lehet hogy szabad fényképezni, erről szól a postom.
breiti - több éve
Akit érdekel a kutatás eredménye: http://www.marketingcharts.com/television/advertising-marketing-spend-to-reach-4124b-in-08-shift-to-company-sites-5277/
Bejegyzés: Itt a vég?
breiti - több éve
Magyaroszágon az online média mix alig 10%-át éri el a SEM (search engine marketing), míg a lengyeleknél ez 30% körül van. Angliában talán a legmagasabb a költés, ott 57% körül van. Ma már nem csak az ingatlan és telco szektor költ jelentősen, de a gyógyszeripar (OTC és Rx)is.
Bejegyzés: Itt a vég?
breiti - több éve
Azért tegyük hozzá, hogy itthon és külföldön a sajtó mérése, csak becslés, mert nem állíthatnak valakit mindenki mellé aki a lapot elolvassa (miután megvette). Ezért igen csalókák az számaik. Ellentétben az online médiával, ahol minden mérhető darabra, kattintásra, látogatóra (lásd web analitikai szoftverek: Indextools, Omniture, Google Analytics). A Medián Webaudit eredményeit én is szkeptikusan fogadom, de nem járnak messze a valóságtól.
Bejegyzés: Svédek a minőségre szavaznak
Lesz napilap. Bill Gates szerint már 2000-ben sem jelenhetett volna napilap. Tévedett. Túlzott. A tendencia él, de nem tudni mikor következik be,ha egyáltalán. Most olvastam egy komoly, szakértői e...
A bíróságok (egészen az európai és a német alkotmánybíróságig) össze-vissza itélkeznek ebben és hasonló ügyekben. (Egy kisördög bennem megkérdezi: vajon a lapkiadók képeztek-e céltartalékot az ily...
De láss csodát: e cégek online kiadásaiknak több, mint 60 %-át nem Google-ra, hírportálokra, You Tube-ra, Facebookra, stb. költik, hanem saját website-jaikra. Úgy látszik újabb trendfordulóhoz érk...
Bejegyezte: Breitner Miklós
Csupán a Spiegelonline.de vette a fáradtságot, hogy megnézze mi az eredeti forrás, s kiderítette, hogy az a laboratórium, amely közzétette "felfedezését", hát hogy is mondjuk: nem túl m...