A világ legjobb újságírása, vagy amit annak mondanak

A világban elterjedt a hír, ha jól emlékszem a hazailapok is átvették: a tudósok óvnak az orális szextől, mert szájrákot okozhat. Forrás: New England Journal of Medicine. Megjelent amerikaszerte. Azután a zaftos téma átszaladt az óceánon. Ki köthet bele a kényes témába? Kérem ez tudomány - védheti meg magát bármelyik álszent szerkesztő.
A világ legjobb újságírása, vagy amit annak mondanak bejegyzés elolvasása

Olvasni nehéz

Ime megint egy felmérés az olvasásról: ki, hogyan használja az internetet vagy az újságot. Az eredmény - ugyan felmérés nélkül is sejtettük -: a hosszabb szövegeket kinyomtatva olvassuk. Vagyis elemzésekért napilaphoz, folyóirathoz nyúlunk, esetleg kiprinteljük a számítógépről.
Olvasni nehéz bejegyzés elolvasása

Caroline, a monaco-i hercegnő 6 éve a bíróságon

Már 6 éve tart Caroline pere egy német pletyka magazinnal szemben. A hercegnő vádja: férjével lefotózták és Caroline engedélye nélkül tették közé. Arról nincs szó, hogy intim helyzetben fotózták volna le. A per a német médiavilágot régóta lázban tartja: ha a lap veszít, akkor a precedens alapján bárki perelheti a lapokat a lesipuskás fotókért. Egy szakma, a paparazziaké (szegény Fellini forog a sírjában. Lásd: Édes élet) meghal, a példányszámok csökkennek, stb. A hercegnő most újabb bírósági fordulóban veszített.

Caroline, a monaco-i hercegnő 6 éve a bíróságon bejegyzés elolvasása

Itt a vég?

A Bloomberg gazdasági hírügynökség vette át egy piackutató jelentését: " Az Egyesült Államokban az online hirdetési költés túlszárnyalta a sajtóban elköltött hirdetési összegeket." A cím megint potatlan. A szövegből ugyanis az derül ki, hogy a tévében, rádióban és mozikban elköltött pénzt szárnyalta túl az online költés. Ez még nagyobb eredmény! (Implicite: a sajtóban elköltöttet is meghaladták, persze.) Ma már a marketing költéseiknek 26 százalékát a vállalatok onlinera költik.  (Tévére, stb. 24 %-ot.)

Itt a vég? bejegyzés elolvasása

Svédek a minőségre szavaznak

A napokban került a kezembe a svéd "Szonda-Gfk", vagyis az ottani médiaanalízist (olvasószám-mérést is) végző intézet jelentése. A táblázat csupán egy adatsort tartalmazott: hogyan változott az utólső évben a legnagyobb lapok olvasószáma (reach, a szakmabelieknek)
Svédek a minőségre szavaznak bejegyzés elolvasása

Paul McCartney halála

"A halálomról szóló pletykák meglehetősen túlzóak" mondta Paul McCartney 1969-ben. A Microsoft első embere , Ballmer, most azt jövendölte, hogy tíz éven belül nem lesz nyomtatott napilap. A kijelentés meglehetősen túlzó.

Paul McCartney halála bejegyzés elolvasása

Hirdetési piac

Nyugatról hideg szelek fújnak. Idehaza a megérkező szél forgószéllé erősödik. Brüsszel újabb hirdetés-ellenes rendelkezéseken töri a fejét. Pl. a gépjárművek hirdetéseiben legalább 20 % felületen, egy ötődnyi időben meg kell adni, mennyi a gépkocsi CO2 kibocsátása. Az autós hirdetők közölték: akkor átmennek BTL-be. Szép...

Hirdetési piac bejegyzés elolvasása

Nyakkendő-adó

 

Legyen szabad hozzászólni e nem éppen épületes vitához. 3 szempont adódik.

Nyakkendő-adó bejegyzés elolvasása

Az újságolvasó szereti a hosszú cikkeket, de nem szeret unatkozni

Bocsánat a hosszú címért. De ez a lényeg. Miért?

Ma minden szerkesztő ezt szajkózza: rövidebben, rövidebben, rövidebben. Az újságíró meg tömörít, de inkább herél. A végső eredmény: kilúgozott, nem adatolt, nem bizonyított tartalom. S a tömény unalom. Az unalmas szöveg meg mindig hosszú.

A napokban Bécsben a legsikeresebb (mindenféle címmel kitüntetett) újságok képviselői találkoztak. A téma, persze, mi más: az újság halála. Nézzük meg, mit tett a barcelonai "el Periodico", a 3. legnagyobb példányszámú napilap az unalom elkergetésére.

A szerkesztő szándéka: miután egyre kevesebben mennek el szavazni, ezért a következőképpen bíztatták olvasóikat a szavazásra a lap első oldalán. A példák elgondolkoztatók magyar szemmel. Érdemes összehasonlítani a hazai politikai napilapok első oldalait az alábbi példákkal!

Az újságolvasó szereti a hosszú cikkeket, de nem szeret unatkozni bejegyzés elolvasása

Diktatúra a szerkesztőségben

Áll a bál a Der Spiegel házatáján. Anélkül, hogy itt részletesen elmeséljük a történetet, méricskéljük a tulajdonviszonyokat, legyen elég, hogy a megboldogult lapalapító, tulajdonos, főszerkesztő Augstein még életében szétosztotta a vagyonát: negyedét eladta Gruner+Jahr-nak, a legnagyobb német magazinkiadónak, felét a Spiegel Verlag dolgozóinak adta és a negyedét megtartotta. Halála után további fél-fél százalékot hagyott a G+J-re, az eredeti megállapodásnak megfelelően és a dolgozói Mitarbeiter KG-nak, az örökösöknek is maradt 24 %, de azzal nem tudnak beleszólni a cég életébe. Eddig pompás. Amire talán maga sem számított az az, hogy az 50,5 %-os Mitarbeiter KG. (nevezzük szövetkezetnek) átvette a hatalmat. Először kb. két évvel ezelőtt elbocsátotta a neves kiadói igazgatót, és behivott egy fiatal embert e posztra. Aki elkezdett "rendet csinálni". Ennek során nem hosszabbította meg a főszerkesztő: Aust szerződését, és hihetetlen amatőrizmussal kezdett el főszerkesztőt keresni, amin egész Németország röhögött. Mindez a Der Spiegelnél, Németország, de talán a világ egyik legtekintélyesebb hírmagazinjánál történt! Most a fiatal menedzser kerül lapátra, ha igazak a pletykák. Ennyit a brandépítésről....

Mindez azért érdekes, mert a világban és nálunk is kergetik azt az illúziót, hogy a szerkesztők, újságírók, mint különlegesen emberek, szerkesszenek lapot a saját szájízűk szerint és ennek talán a "szövetkezet" lenne a legjobb formája. (Le Monde, HVG, Népszabadság - hogy csak néhány kisérletező példát említsünk.) Le a tulajdonosi, befektetői zsarnoksággal! Ők csak "pénzjegy nyomdának" tekintik a szellemi műhely termékét - így az érvelés. Az újságírók így tudathasadásos állapotba kerülnek: alkalmazottak és tulajdonosok egyszemélyben. Ami jó az egyiknek, rossz a másiknak. Optimum nincs. Aust szigorú volt, diktátor - állítják sokan. Az egyre élesedő versenyben viszont az elmúlt években is nőtt a lap példányszáma. Anyagilag is rendkívül sikeres volt a cég, bőségesen fizetett osztalékot. A munkatárs-tulajdonosoknak is.

A "szövetkezet" viszont azt hitte, hogy "besserwisser", ő mindent jobban tud, majd megmutatja... Megmutatta. Káosz a következmény. Mert jó, ha az általa megválasztott főszerkesztő haver, ha az ügyvezető neki gazsulál. Amikor majd megcsappan az osztalék, akkor talán már késő lesz mindezen elgondolkodni.

Elgondolkodni azon, hogy jobb a diktatúra a szerkesztőségben, mint anarchia az egész cégnél. Jobb, ha a szerkesztőségtől független tulajdonos méricskéli, mi a jó a kiadónak, mert az mindig jó a szerkesztőségnek is. Ilyen egyszerű a tanulsága a Der Spiegel elmúlt két-három évi vesszőfutásának.

Diktatúra a szerkesztőségben bejegyzés elolvasása

Öndícséret büdös?

Vissza-visszatérő téma a lapkiadók körében: hogyan tudnák a médiavásárlókban erősebben tudatosítani: a "print sells", vagyis a nyomtatott hirdetés hatékony.

Öndícséret büdös? bejegyzés elolvasása

A HVG Szegeden

Néhány sor a szegedi fellépéshez. A HVG rendre bemutatja az egyetemi városokban a híres címlapjainak válogatását. Tuti siker. Főként, ha mint most Szegeden, az elmúlt néhány év kapott hangsúlyos szerepet a válogatásban, és a múltból csak olyant mutattak be, amely a mai egyetemi polgároknak is érthető.

A HVG Szegeden bejegyzés elolvasása

Előremenekülés

Szegény Kreatív! Mármint a magazin. Időről időre elemzi a lappiacot. Megannyi hibával, elírással, s főként helytelen szemlélettel.

Előremenekülés bejegyzés elolvasása

Média 50

Szakmai körökben máris felhördülést váltott ki a Marketing és Média 50-es listája a legbefolyásosabbakról. Nem beszélve arról a szépséghibáról, hogy a zsüri egy harmada betette magát a listára, az elveken is van mit rágódni.

Média 50 bejegyzés elolvasása

Mennyi a mennyi?

A napokban kezembe került egy tanulmány. A szerzők összeállítottak egy táblázatot napilapok internetes, lapeladásból illetve a hirdetésből származó bevételéről. (2007-ről még csak az internetről vannak adatok,ezért a 2006-os adatokat hasonlítjuk össze.)

Mennyi a mennyi? bejegyzés elolvasása